4/1.rész

Sziasztok!

Meghoztam a 4. rész első felét, pár nap múlva jön a második fele :) Kérlek írjatok komit, hogy hogy tetszett nektek :)

Kimivel sikerült elrendeznem a dolgokat, de még vár rám egy beszélgetés, Jessevel… Kimi és Toni elmentek futni, szóval tiszta a terep. A nappaliban találtam rá.

-Szia –köszöntem félénken majd leültem mellé

-Szia. –köszönt rám se nézve.

-Jesse, azt hiszem beszélnünk kellene

-Igen… -sóhajtott majd kikapcsolta a tv-t és rám nézett.

-Sajnálok mindent, nem akartam, hogy ilyen irányba forduljon a kapcsolatunk…én barátként tekintek rád, és fontos vagy nekem –simogattam meg a karját, de nem húzta el, hanem elmosolyodott és átölelt

-Te is fontos vagy nekem kicsi Lena, béke van? –nézett rám mire csak bólogattam

-Lena, az Isten szerelmére már, siess! –kiabált fel nekem Kimi. Épp Finnországba tartunk, mivel nem mostanában lesz a következő futama, ezért gondoltuk, hogy hazalátogatunk.

-Mindjárt megyek –ordibáltam le. Tudtam, hogy majd megeszi az ideg, hiszen már 1 órája el akartunk indulni, csak én nem találtam meg azt a ruhámat amit kerestem. Imádok a drága tesóm agyára menni.

-Végree. Komolyan, olyan vagy mint egy menyasszony, azok készülődnek ennyi ideig.

-Kimi, ne stresszelj. A magángépeddel megyünk, nem késtük le a gépet –mosolyogtam rá, mire csak megforgatta a szemét és a csomagjaimmal együtt a kocsihoz ment. Én nevetve követtem.

-Szia Anya. –kiabált már a házban Kimi. Pár pillanat múlva meg is jelent Paula

-Kisfiam, mért nem szóltál hogy jössz? –ölelték meg egymást amin csak mosolyogtam

-Meglepetést akartam –adott az arcára egy puszit, majd a konyha felé indult

-Drága Kislányom, hát te is itt vagy? –szorított magához miután Kimi elment

-Igen Paula –én is adtam neki egy puszit, majd becsuktam az ajtót.

-Már azt hittem, hogy engem meg se látogatsz… -szidott le picit Paula

-Bocsi, csak tudod mentem mindenhova Kimivel. És ahogy az lenni szokott ki is idegeltem. –mondtam vigyorogva mire Paula felnevetett.

-Ti sose változtok gyerekek. De azért tényleg szólhattatok volna, csináltam volna finom vacsorát. És Ramiéknak is szóltam volna, hogy jöjjenek át.

-Beszéltem Ramival, tudja, hogy itt vagyunk. –mondta Kimi a hűtőből.

-Na szép, és ő se szólt? Na majd kap tőlem… -mondta Paula amin én csak nevetni tudtam.

Paula egy percre se hagyott békén, folyton csak azt mondta, hogy meséljek, meg hogy hogy vagyok…szerintem Kimi direkt akkor jött haza mikor én is vele vagyok, mert tudta, hogy ilyenkor az anyja békén fogja hagyni…ravasz vagy Kimi, de ezért még kapni fogsz…

Estére vártuk Ramiékat. Én épp az emelten voltam mikor megjöttek. A két kis srác kiabálásából egyből tudtam, hogy csak ők lehetnek. Egy hatalmas Kimi kiabálással érkeztek. Meg se lepődtem, hiszen imádják Kimit. Mikor én is leértem csak Ramit és Kristiit találtam Paula társaságában a konyhában.

 -Végre téged is látni húgi? –ölelt meg a nagy öreg tesóm, Rami,

-Csak nem hiányoztam? –vigyorogtam rá, mire csak megforgatta  a szemét

-Persze hogy hiányoztál Lena –ölelt meg a drága sógornőm is. –Milyen volt Mexikó?

-Meleg –nevettem fel –Viccet félretéve… -nem tudtam befejezni a mondatot, ugyanis a hátam mögött meghallottam a két kis rosszcsontot

-Lenaaaaaa –futottak felém, meg se tudtam szólalni, mert ledöntöttek a lábamról, a padlóra kényszerítettek és adták sorban a puszikat.

-Az én imádnivaló unokaöcsikéim –nevettem fel –Azért felállhatok? –kérdeztem mire csak vállat vontak és a nappaliba rohantak. –Látom ők nem sokat változtak, ugyanolyan imádnivalóak, mint voltak.

-Inkább rosszaságok… -jegyezte meg Kristii amin csak nevettem. 

 -Az apjukra és a nagybácsikájukra ütöttek Kristii, nem te vagy a hibás. –mondtam nevetve, mire a két bátyám csúnyán nézett rám.

-Szerintem meg inkább a fecsegő nagynénikéjükre  -vigyorgott rám Kimi majd elrohant, én meg utána.

-Ne fuss előlem, úgyis elkaplak. –az egész család végig nézte a kergetőzésünket, persze nevetve. Az ikrek segítettek nekem, és Kimi elé álltak, így épp eltudtam kapni és a hátára ugrottam.

-Meg vagy Kimi –nyújtottam ki rá a nyelvemet.

-Te mennyit eszel? Nagyon nehéz vagy… -mondta mire csak oldalba vágtam a lábammal, majd leugrottam róla.

-Viccelek te, tudod, hogy te vagy a kedvenc húgom –húzott vissza magához

-Mivel én vagyok az egyetlen húgod te marha –morogtam mire csak nevetett egyet és adott egy puszit a fejemre.

A kis kitérő után megvacsoráztunk. Egyfolytában engem kérdeztek, én meg jó kislány módjára válaszoltam. Persze a kényes kérdésekre nem válaszoltam. Vacsi után még egy kicsit beszélgettünk, majd miután Ramiék hazamentek mi is nyugovóra tértünk. 

Másnap kimentünk Kimivel apu sírjához, majd délután hazaindultunk miután elbúcsúztunk Paulától és Ramiéktól. Miután megérkeztünk Svájcban fogtunk egy taxit és hazaindultunk. Azonban mikor kiszálltunk a kocsiból észrevettük, hogy egy ismerős ember ül a ház lépcsőjén, de belül. Csakhogy oda olyanok tudnak bejutnak akiknek van kulcsuk a kapuhoz…vajon ki lehet a rejtélyes idegen??